(1892-1973)

Az oxfordi egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig, de neve a nagyközönség körében inkább írói és költői munkái miatt ismert.
A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A babó (A hobbit) szerzőjeként ismerik. Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, A szilmarilok szintén igen ismert. Ezen művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként. Kevéssé ismert művei közé tartozik: A sonkádi Egyed gazda, A Wootoni kovácsmester, Bombadil Toma kalandjai valamint a Kóborló és a varázsló című művek, melyek már-már átütik a mese és a fantasy határát. Ezeket a történeteket főként gyermekeinek írta.
Ezeken túl számos tudományos munkája kapcsolódik a Beowulf, Sir Gawain és a Zöld Lovag témákhoz. Az „Inklings” („Tintanyalók”) irodalmi vitakörhöz tartozott és C. S. Lewis közeli barátja volt.
Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welsh (Wales-i), a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve Oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.S.B.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy nem hivatalos irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündérek, manók és hasonló mitológiai alakok.
A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.
1917-ben született első fia, John; 1920-ban második fia, Michael; 1924-ben pedig harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője).
1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.
Tolkien szeretett mind valódi és virtuális nyelvekkel foglalkozni, sőt ilyeneket teremteni; mind mesés történeteket kitalálni gyermekei szórakoztatására. Ami a nyelveket illeti: öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több ún. gyermeknyelvet is kitaláltak („állat-nyelv”, melyben a szavakat állatnevek és számok helyettesítették; illetve a Nevbosh avagy Új Nonszensz, melyet az angolból, franciából, latinból és ógörögből gyúrtak össze); ami pedig a fantáziadús történeteket: gyermekeinek minden évben leveleket írt a Télapó nevében. Az ezekből kialakuló novellafüzért később A Télapó levelei címen adták ki.
Tolkien sosem gondolta, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert. Egy korábbi tanítványa kérésére jelentette meg A hobbit (más magyar kiadásban: A babó) című könyvét, amit gyermekei szórakoztatására írt. Bár gyermekeknek íródott, a könyvet rengeteg felnőtt is elolvasta, és elég népszerűnek bizonyult ahhoz, hogy kiadója, az Allen & Unwin folytatást kérjen Tolkientől. Ennek hatására több művet is írt, de ezekkel a kiadó vagy nem volt elégedett, vagy pedig nem tartotta A hobbit elgondolható folytatásának. Ám végül megszületett leghíresebb műve, a háromkötetes A Gyűrűk Ura (megj. 1954–55). A regény megírása csaknem tíz évbe telt, ezalatt Tolkien az „Inklings\" vitakör teljes támogatását élvezte (köztük legközelebbi barátjáét, C. S. Lewisét, aki a Narnia krónikái szerzője).
Bár A Gyűrűk Ura a hatvanas években hatalmas sikerre tett szert és azóta is rendkívüli népszerűségnek örvend, sok tudós (főleg azok, akiknek szakterülete az ó-skandináv mitológia) úgy véli, a mű nagyban másolja a mitológiai forrásokat.
Tolkien eleinte úgy gondolta, A Gyűrűk Ura hasonló gyermekmese lesz, mint A hobbit, ám a történet hamarosan sötétebb és komolyabb lett. Bár A hobbit közvetlen folytatása, sokkal idősebb közönséghez szól. A Gyűrűk Ura egy részletesen kidolgozott világban játszódik, Középföldén, aminek leírása megtalálható az író halála után kiadott A szilmarilokban és más művekben.
A Gyűrűk Ura a huszadik század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett. Tolkien a mai napig nagy hatással van a fantasyirodalomra, mely A Gyűrűk Ura sikere után nőtt föl igazán.