Kiskora óta szenvedélye az írás. Első könyve 2016-ban, Léggömbök címen jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, amely műfaját tekintve ifjúsági regény. A könyvet 2017 tavaszán a HUBBY az Év Gyermekkönyve Díjra jelölte ifjúsági kategóriában. A regény központi témája egy nehézségekkel teli első szerelem és a felnőtté válás. Hősei átlagos, idealizálástól mentes karakterek, akik olykor szembesülnek tetteik hosszú- és rövidtávú következményeivel.

A Léggömbök folytatása 2017-ben jelent meg Utánad címmel, amely a kétrészes sorozat zárókötete. A könyv központi témája az újrakezdés, a személyiség kibontakozása megváltozott körülmények között. A regényben egy erdélyi származású főhős szülőhazájához való szoros kötődése is szerepet kap. Az Utánad című könyvet a Merítés-díj zsűrije 2017 6. legjobb ifjúsági kötetének választotta.

2019-ben új regénye jelent meg Visszatérünk címmel, amely egy Magyarországot érintő tragédiának állít emléket, fő témája a gyászfeldolgozás. A kötetet 2020-ban a HUBBY az Év Gyermekkönyve díjra jelölte ifjúsági kategóriában.

INTERJÚ

Hogyan kezdtél írni?

Az az igazság, hogy nem emlékszem pontosan a kezdetekre, de annyi biztos, hogy négyévesen tanultam meg írni és olvasni, és a mai napig különleges helyet foglal el ez a két tevékenység az életemben. Kis füzetkék lapjaira már óvodásként történeteket írtam ákombákom, nagy, nyomtatott betűkkel. Később az órák alatt folytattam, sokszor a pad alatt, titokban, még gimiben is.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Amikor kicsi voltam, gyakran elmentünk családilag a könyvtárba, és hazacipeltünk egy kupac könyvet, úgyhogy olvasnivalóból sosem volt otthon hiány. Kamaszként az olvasás, mint hobbi kissé háttérbe szorult,
a korosztályunkra jellemző zeneimádat és bandázás átmenetileg átvette
a szerepét, majd az egyetemen újra előkerült, de addigra más jelentéssel bírt; már nem csak a kikapcsolódást jelentette, hanem sok minden tudatosabbá vált bennem a hatására.

Milyen könyvek voltak Rád nagy hatással?

Kislányként Lucy Maud Montgomerytől kezdve Móra Ferencig vagy Erich Kästnerig bármit fogyasztottam, ami ifjúságinak nevezhető, és valahogy úgy alakult, hogy legszívesebben evés közben olvastam, amit a szüleim nem mindig néztek jó szemmel; erről a rossz szokásról a mai napig próbálok leszokni. Az egyetemen aztán elég rapszodikus volt az ízlésem a könyvek terén, és nem köteleztem el magam egyik irányba sem, de ha kedvenc kort kellene kiemelnem, leginkább az 1800-as évek prózája fogott meg mind
a világirodalom, mind a magyar irodalom területén.

Nagy kedvencem, Gárdonyi Géza műveit pedig már felnőttfejjel szerettem meg, ahogyan Daniel Keyes vagy E. Lockhart köteteit is.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

Legtöbbször kampányszerűen írok, ilyenkor enni és inni is elfelejtek, legalább napi tizenkét órában ezzel foglalkozom hétvégente, valamint munka után is nekiülök esténként, amint hazaérek. Akkor aztán nincs megállás, átmenetileg megszűnik a külvilág: az utolsó percig hozzáteszek, elveszek a kéziratból, szépítgetem.

Melyik volt az első könyved?

Az első kötetem Léggömbök címen jelent meg a Ciceró kiadó gondozásában.

Milyen volt a fogadtatás? Mit szóltál hozzá?

Engem teljesen elvarázsolt a tudat, hogy az ország minden pontján vannak olvasóim, hogy szeretik a könyvet, hogy ajánlják másoknak is. Nem csak a tizenévesektől, de az idősebb korosztálytól is érkezett már nem is egy kedves üzenet, miszerint különlegesnek, nem mindennapinak tartják a Léggömböket, és ezek a visszajelzések a mai napig nagyon fontosak nekem. Annak különösen örültem, hogy hiába ez volt az első könyvem, elért különböző sikereket is a szakmában (tananyag lett a Pázmányon, és jelölték az Év Gyermekkönyve díjra ifjúsági kategóriában).

Mik a jövőbeni terveid?

Úgy gondolom, az Utánad és a Visszatérünk helyenként már kivezet az ifjúsági irodalomból, így a jövőben a kortárs realista irodalom más területein szeretnék maradandót alkotni. Remélem, ez az álmom is teljesül egyszer.