(1894-1977)

Déry Tibor jómódú polgári család sarjaként Budapesten született, egy elhúzódó betegség évekig ágyhoz kötötte. Középfokú tanulmányainak befejezése után a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után, 1911-be egy évre külföldre költözik, hogy nyelvet tanulhasson. 1913-tól öt éven keresztül tisztviselőként dolgozik a Nasici Rt.-nél, először az erdélyi Galócáson, majd Bp.-en. Ezek alatt az évek alatt többnyire versírással foglalkozik és elbeszéléseket írt, Lia című kisregényével, 1917-ben az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. Ekkortól két éven keresztül számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. Az első világháboró után, 1918-1919 fordulóján tagja lett a Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig beválasztották az Írói Direktóriumba. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták; szabadulása után, 1920-ban az emigrációt választotta. Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, de két év multán már Párizsban bukkan fel, majd 1926-tól Olaszországban él, ahol többek megírja Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgarde drámairodalom egyik kiemelkedő darabja. 1926-ban tért vissza Budapestre, de a későbbiekben is sokat többször utazott külföldre, ahol akár hosszú hónapokra és évekre is leragadt. 1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, ahol elkezdi a később háromkötetesre duzzadó "A befejezetlen mondat" című regényét. A bécsi munkásfelkelés leverése után el kellett hagynia Ausztriát, ahonnan Spanyolországba ment és csak 1935-ban tért vissza Budapestre. Írásait ekkoriban már egyre gyérebben közölték, ezért kénytelen volt, bestsellerek fordításával fenntartania magát. Magyarország német megszállása után bujkálni kényszerült, ekkoriban a befejezetlen mondat kéziratát Illés Endre gondjaira bízta. 1945 után ismét belépett a kommunista pártba, és beválasztották az Irószövetség vezetőségébe. Sorban megjelentek régebbi prózai művei, miközben az Itthon című darabját 1948-ban be is mutatták. 1956 júniusában a Petőfi-köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása miatt kizárták a Kommunista pártból. 1956-57 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetést kapott. Büntetését külföldi közbenjárásra 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban a Szerelem című novellagyűjteménnyel, tért vissza a kor irodalmi életébe. A nyarakat balatonfüredi tamás-hegyi házában töltötte, ahol többek között 1977-ben a Magyar Televízió is portréfilmet készített róla. Még élete során több külföldi akadémia választotta dísztagjává, 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, egy évvel később pedig Kossuth-díjasnak választották.

A Cicerónál megjelent művei:

Niki  (Sulikönyvtár)

Két asszony - Szerelem - Niki

Életműsorozat:

1. A befejezetlen mondat

2. Ítélet nincs

3. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról - Kedves Bópeer!