"Los Angelesben születtem. Az első emlékem az, hogy ülök a Cadillacben és nézem az ablakon át a sivatagot, amelyen keresztülutaztunk, amikor az új-mexikói Albuquerque-be költöztünk, ahol felnőttem és ahol a nővéremmel megszámlálhatatlan nyári délutánt töltöttünk varázsfőzetek készítésével, gonosz boszorkányok legyőzésével és mindenféle kitalált mesék eljátszásával - valószínűleg innen ered a képességem, hogy történeteket írjak.

Az első önálló írásom második osztályban született. Házi feladat volt, hogy írjukn egy verset arról, amit szeretünk, és hogy miért. A vers így kezdődött: "Szeretem a szivárványt, mert szép, szeretem a macskákat, mert cukik, szeretem az anyukámat, mert..." - és nem tudtam befejezni a mondatot. Élesen emlékszem rá, mert ez volt az első emlékem arról, hogy milyen távolság van a gondolat és a megfogalmazás között. Egyetlen szó sem volt elég, hogy kifejezzem azt, mennyi mindent szeretek benne és mennyi vicces dolgot csináltunk együtt. Végül ezt írtam: "Szeretem az anyukámat, mert életet adott nekem." Hisz ez volt mindennek az alapja. Az ő gyönyörű élete és váratlan, idő előtti halála inspirált részben a Kedves Halottak megírására.

Felsőfokú tanulmányaimat a Chicagói Egyetemen végeztem, Masters Diplomámat pedig a Iowai Írói Akadémián szereztem, ahol egy olyan farm alsó szintjén laktam, ahol valamikor Kurt Vonnegut - tök jó, nem? -, és költészetet tanultam.

Iowa után Los Angelesbe költöztem abban a reményben, hogy forgatókönyv-író leszek. Nagy szerencsémre Stephen Chobsky alkalmazott. Amikor elolvasta néhány írásomat, azt mondta: "Magának regényt kellene írnia." Azelőtt ez eszembe sem jutott. Ám aznap este hazafelé, miközben egy piros lámpánál vártam, hirtelen eszembe jutott a cím: Kedves Halottak! És még aznap este elkezdtem írni a regényt..."