Csigás Gáborral beszélgettünk

Folytatódik Lyra története az Úr sötét anyagai világában. Főszereplőnk most már húszéves és közel sem értek véget kalandjai az Északi fény trilógia lezárultával. A Titkos Birodalom borítóját ismét Cserny Tímea és Csigás Gábor alkotta. Timi a képet, míg Gábor a tördelést készítette. Őket kérdeztük kezdetekről, munkáikról.

Sokan nem tudják, hogy a tipográfia egy külön művészeti ág. Miért választotta ezt a vonalat?

Mindig is szerettem rajzolni. Betűket is — hiszen a leírt betűk valójában rajzok. Érdekes és izgalmas papírra vetni őket, a belőlük összeálló szavak jelentését a vonalaikkal, formájukkal árnyalni, illusztrálni. Jó érzés rávenni a betűket, hogy még hűbben adják vissza azt a mondandót és érzést, amit várunk tőlük. Persze, manapság az ember ritkán rajzol meg önmaga minden egyes betűt — hiszen millió fajtából választhat, hála a technikának. De kiválasztani azt, amit a legjobbnak érez, az is majdnem ugyanolyan kihívás. Szeretem ezt a kihívást, és ha úgy adódik betűket rajzolni is, még mindig. Ezért tudott megfogni a tipográfia.

Mitől izgalmas a tipográfia?

Az imént említetteken túl? Attól, hogy egyszerre nagyon szabad, és nagyon kötött. Nem szép dolog megszegni a szabályait, de néha úgy lesz a legszebb, ha mégis megtesszük. Betűk, szavak, mondatok csoportképét készítjük, és bár általában megrendelésre dolgozunk, azért mégis csak mi mondjuk meg nekik, hogy álljanak, milyen ruhát vegyenek fel, milyen közel álljanak egymáshoz , milyen arcukat mutassák felénk és egymás felé.

Mi ad ihletet?

A mondandó: a kép, amire ráír az ember, és a tartalom, amihez tipót tervez.

Szokott egyeztetni az illusztrátorral a betűkről?

Általában igen. Jó esetben kölcsönösen respektáljuk egymás döntéseit. A betű igazodik a képhez, de a kép is várja a betűt, előre helyet csinál neki, sejti, milyen lesz. Mindketten ugyanarra törekszenek: a mondandó, a tartalom tükrözésére, a néző, az olvasó figyelmének felkeltésére a tartalom iránt, méghozzá hitelesen — úgy, hogy az találja érdekesnek a kép és a betűk összjátékát, aki majd a tartalmat is annak látja. Érdemes egyeztetni, ha lehet. (De nem mindig lehet. Van, hogy egy kiadó megvesz egy kész borítóképet, és ott nincs kommunikáció: adott egy kép, amit tán nem is a kötethez, műhöz készítettek, és azt kell a betűkkel még jobban hozzávarrni a tartalomhoz. Másrészről gyakran előfordul az is, hogy egy adott kötethez én készítem a képet és a betűt is. Meglepő, de néha önmagammal a legnehezebb egyezségre jutnom.)

Nem csak grafikus, tipográfus, hanem író is. Miket olvashattunk Öntől?

Elsősorban borongós novellákat, magyar és angol antológiákban. A történeteim a hétköznapi élet, a mítoszok felé visszanéző fantázia, és a valóságot mardosó rémirodalom hármas határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Néha kitérnek erre-arra, de ritkán végletesen. Máskor orra buknak nagy igyekezetükben, és a fanyar, fekete humor tócsájában landolnak. Vagy csak úgy, a földön. Hasonlítgatni merész lenne. Nem is teszem. De aki szereti David Lynch és Tim Burton filmjeit, H.P. Lovecraft, P.K. Dick, Stephen King, Neil Gaiman vagy akár William Gibson novelláit, az nem kizárt, hogy észre fogja venni, hogy én is nagyra tartok közülük jó párat, és hogy bizony ők komoly hatással voltak rám.

Bár volt, magyarul jelenleg sajnos nincs gyűjteményem a neten. Lesz még, remélhetőleg. Annak, aki most azonnal kíváncsi, csak egy olyan oldalt tudok mutatni, ahol tíz igen rövid, angol nyelvű, és egy darab régebbi, magyar írásom olvasható: https://medium.com/@gaborcsigas)

Hogyan alkot: a szöveghez képeket (a saját novelláihoz is rajzol), van-e, hogy fordítva jön, és egy kép után jön egy történet?

Ugyan továbbra is szeretek rajzolni, firkálni, de ha komolyan kell képet alkotnom, szinte mindig a fotómanipulációt — azaz sok forrás-fotó egyedi, digitális szabdalását és összedolgozását — választom. Saját novelláimat ritkán illusztrálom, és általában csak utólag. Van olyan is, hogy képből születik történet (és messze nem csak a sajátomból, sőt!), de az inkább kockadobálós-szerepjátékos mese lesz, egy belső, szűk körnek, nem pedig íróként írt, olvasóknak szánt novella. Nem tudnám megmondani, miért van ez így.