Interjú Veronica Roth-tal   2012-05-17 11:48:12



szerzok/veronica roth2.jpg

Kérdések és válaszok – Veronica Roth íróhoz és írótól

Q: Milyen tanácsot adnál azoknak, akik írók szeretnének lenni és olyan sikeres történetet megírni, mint amilyen a tiéd?

Roth: Egyetlen tanácsom van: többet kell akarni a sikernél. A siker remek dolog, de nem szabad, hogy ettől függjön a mondanivalónk, az értékünk és az identitásunk, mert nincsen rá garancia, nem állandó és nem elegendő. Úgyhogy keményen kell dolgozni, bele kell szeretni az írásba, a szereplőkbe, a történetbe, a szavakba, a témákba – és annak maradni, akik vagyunk, függetlenül az életkörülményeinktől. Így bevonzzuk életünkbe a jó dolgokat, nem csorbulunk, és nem esünk szét, ha valami rossz történik velünk.

Q: Fiatal író vagy – a jelenlegi felnőtt látásmódod vagy a korábbi tizenéves perspektívád eredménye az, hogy a történetedben csoportokra tagolódik szét a tásadalom? Mit gondolsz, a tizenévesek vagy a felnőttek felelnek meg nagyobb valószínűséggel ezeknek a kategóriáknak a jelenlegi társadalmunkban?

Roth: Nem a koromnak, hanem a személyiségem más aspektusainak van köze ezekhez a csoportokhoz. A kasztszerű rendszer az emberi természettel kapcsolatos meggyőződéseimet tükrözi – azt, hogy egy jószándékú erényből is válhat bálvány és származhat belőle gonoszság. És hogy az erény önmagában véve, öncélúan nem jelent értéket számunkra. Felnőttkorom jelentős részét úgy éltem le, hogy igyekeztem a lehető “legjobb” lenni, hogy bebizonyíthassam a környezetemnek, magamnak, Istennek és mindenkinek, hogy mit érek. Csak most jövök rá, amikor valamivel idősebb vagyok már, hogy képtelen vagyok valóban “jóvá” válni és hogy az erényre való törekvésemet jobban kell módosítanom, mint a viselkedésemet. A beavatott bizonyos értelemben én vagyok és ez a felismerésem – Beatrice társadalmában mindenki azt hiszi, hogy az erény a végcél, a válasz. Szerintem ez egy kissé másképpen van.

Úgy vélem, mindannyian titokban szeretjük és gyűlöljük a kategóriákat — szeretünk biztos támpontokat kapni az identitásunkhoz, de utáljuk a korlátozásokat –, és így voltam ezzel tizenéves koromban is. Vagyis: igaz, hogy sokat hallunk a középiskolai klikkekől, de meggyőződésem, hogy a felnőttek is ugyanilyen gyakran skatulyázzák be egymást, csak kifinomultabb módokon. Ez veszélyes tendencia. És kamaszkorban kezd kialakulni.

Q: Mi lenne az a hatodik erény, amellyel kiegészíthetnénk A beavatott világát?

Roth: Igyekeztem úgy megalkotni a társadalmi csoportokat, hogy az erények széles skáláját fedjék le. Az Önfeláldozók például a hagyományos hét erény közül ötöt testesítenek meg. A tisztaságot, a mértékletességet, az irgalmasságot, a türelmet és az alázatosságot. Ezek után érdekes lenne egy olyan csoport, amely a szorgalmat testesíti meg – akik a kitartást és a kemény munkát értékelik a legjobban, és ahol nem megengedett a lustaság. Ők állandó mozgásban lennének, és valószínűleg boldogan befogadnák a csoportokon kívülieket. A keményen dolgozó emberek hajlamosak túlzásba vinni a munkát, mint ahogy mindegyik csoport a rá jellemző erényeket. Nem tudom, milyen lenne az öltözékük. Talán kezeslábast viselnének.

Q: Melyek az előnyei annak a társadalomnak, amelyet A beavatottban mutattál meg, már ha egyáltalán van előnye?

Roth: Csak olyan előnyeit látom, amelyek szerintem számítanak annak, mert ebben a társadalomban élek. Annak a társadalomnak a tagjai nem foglalkoznak bizonyos dolgokkal, például a rasszokkal, a vallással, a szexuális beállítottsággal, a politikai hovatartozással stb. Úgy értem, olyan világ ez, amelyben az ember másnak tűnik, mint a többség, de ez senkit sem érdekel. Igen, ez tetszik nekem. Ám ha jobban belegondolok, belátom, hogy ők ugyanazt teszik, mint mi, csak mi más kritériumok alapján különböztetjük meg magunkat a többiektől. A bőrszín helyett a ruha színe vagy az alkalmassági vizsga eredménye alapján ítélik meg az embereket. Ugyanaz a probléma, de másik rendszer.

Q: Milyen könyveket olvasol mostanában és hogyan változtattak meg ezek, ha hatottak rád egyáltalán?

Roth: Nemrég fejeztem be az Imaginary Girls című regény olvasását, melyet Nova Ren Suma írt, s amelyet én valahogy így jellemeznék: “kortárs történet paranormális fordulattal”. Egy lányról szól, aki különleges varázserővel rendelkezik egy bizonyos városon belül, és arról, hogy az egymás iránti szeretet bizonyos dolgokat szétszakít, más dolgokat pedig összetart. Üdítő élmény volt olvasni egy ifjúsági regényt, amely nem a románcról szól, hanem a testvériségről. Olyan könyv ez, amelynek szereplőit hol szeretjük, hol gyűlöljük, aztán ismét szeretjük — ez azt bizonyítja, hogy az emberek nem tisztán jók vagy rosszak, hanem a kettő közöttiek. Az Imaginary Girls elgondolkodtatott, és mint írás csodálatos, amit mindig nagy örömmel fogadok.

 

 



vissza


Hozzászólások:

Hozzászólnék